Szegénynek született-e Jézus? Általában úgy gondoljuk, hogy igen. Hiszen istállóban született, jászol volt a bölcsője. József azonban ács volt, ami akkor is, ma is igen elismert szakmának számított. Megengedhette volna magának és családjának, hogy jobb helyen szálljanak meg, de nem találtak fogadót, minden hely foglalt volt.
Kérkedhetett volna kicsit azzal, hogy elmeséli, ki is ő, de nem tette. Talán szobát is kapott volna, ha elmondja, hogy felesége bármely órában szülhet. Valaki bizonyára megszánta volna. Ő azonban ezt sem tette. Alázatosan hallgatott, gondjára maga keresett megoldást. (Nem véletlenül bízta Isten éppen rá a fia nevelését!)
Mondhatnánk, hogy Máriának is joga lett volna kinyitni a száját. Végülis neki kellett istállóban szülni! Ő azonban elfogadta a férje által kínált lehetőségeket. Hitte, hogy csak akkora teher, feladat hárul rá, amekkorát el tud viselni.
A napokban ez a viselkedésminta jutott eszembe, amint egy nem éppen vidám tanár panaszait hallgattam: „Nem azért tanultam ennyi évet, hogy ilyen szemtelen gyereket tanítsak!” „Amikor én voltam iskolás, nem is mertem volna házi feladat nélkül menni iskolába.” „P. már megint olyan piszamul szólt vissza, amilyet én nem érdemlek.” „Az én anyukám mindig tisztességre nevelt engem.”
A mondatok persze csak látszólag szóltak a gondot adó tanulókról. Elsődleges üzenetük a kolléga személyiségének fényezése volt: ő bezzeg tanult ember, mindig is szorgalmas és fegyelmezett volt, ráadásul kitűnő neveltetésben részesült. A fenti bibliai példa üzenete alapján minden kedves elkeseredett, szomorú kollégámnak üzenem: Ne veszítsd el a hitedet! Minden helyzet tanulságos, egyik kevesebb, másik több erőbefektetést, áldozatot igényel, de egy lépéssel mindig közelebb kerülsz, kerülünk a célhoz. Bízz magadban, és meg tudod csinálni!
Karácsony alkalmából azt kívánom magunknak, hogy tudjunk egy kicsit kevesebbet gondolni magunkra, miközben nem gondolunk kevesebbet magunkról.
Tóth Katalin
Vidám tanár 