Egy korábban bemutatott improvizációs játék variációjával újabb beszédhelyzetbe hozhatjuk tanítványainkat.
A feladat a korábban bemutatotthoz hasonló: meg nem történt esetekre kell a tanulóknak úgy reagálniuk, mintha azoknak ők lettek volna a főszereplői. A fő szabály itt is az, hogy nem tagadhatják, hogy benne voltak az eseményben.
Például:
Tanár: Hallom, hastáncos videód jelent meg a Youtube-on.
Diák: Igen, de az nem is én vagyok, csak hasonlít rám a táncos.
A kifogások mindig így kezdődnek: Igen, de…
Egy másik variáció szerint kezdhetjük a választ így is: “Ráadásul…”; “Sajnos…”; “Szerencsére…”
Például:
Tanár: Hallom, hastáncos videód jelent meg a Youtube-on.
Diák: Ráadásul Petivel együtt táncolok. // Sajnos az egész nem is igaz. // Szerencsére még nem látták sokan, már le is vettem a videót.
Példamondatok az eredeti bejegyzésnél találhatók.
“Kínos? Magyarázd meg! 2.” bejegyzéshez egy hozzászólás