Kínos? Magyarázd meg! 2.

Egy korábban bemutatott improvizációs játék  variációjával újabb beszédhelyzetbe hozhatjuk tanítványainkat.

A feladat a korábban bemutatotthoz hasonló: meg nem történt esetekre kell a tanulóknak úgy reagálniuk, mintha azoknak ők lettek volna a főszereplői. A fő szabály itt is az, hogy nem tagadhatják, hogy benne voltak az eseményben.

Például:

Tanár: Hallom, hastáncos videód jelent meg a Youtube-on.

Diák: Igen, de az nem is én vagyok, csak hasonlít rám a táncos.

A kifogások mindig így kezdődnek: Igen, de…

Egy másik variáció szerint kezdhetjük a választ így is: “Ráadásul…”;  “Sajnos…”; “Szerencsére…”

Például:

Tanár: Hallom, hastáncos videód jelent meg a Youtube-on.

Diák:  Ráadásul Petivel együtt táncolok. // Sajnos az egész nem is igaz. // Szerencsére még nem látták sokan, már le is vettem a videót.

Példamondatok az eredeti bejegyzésnél találhatók.