Az iskola Berlin Kreuzberg kerületében található, parkos fás övezetben. A XX. századi belső lakóöv jegyeit mutatja. A hatvanas évek után itt találtak lakhatást az első török bevándorlók. A kerület igen színes, mind építészeti, mind lakói szempontjából. A tömbrehabilitációk alkalmával a művészek is megtalálták maguknak ezt a Berlin belvárosában található izgalmas lakhelyet. A jelenlegi migráció menekültjeit a városnak erre a területére is helyezték, ideiglenes szállások és tornatermek felhasználásával.
Az Otto Wels Grundschule egy általános iskola, ahol 5 évestől 12 éves korig tanítják a gyerekeket. Jelenleg 550 diákja és 48 tanára van. Jelenleg, igazgatóváltás miatt, a tanév végéig megbízott igazgató irányítja az iskolát. Az első 3 évben összevont korosztályú, úgynevezett JÜL ( Jahrgangsübergreifendes Lernen) módszerrel tanítanak. Ez a rendszer a helfer szindrómán alapszik, melyet a hazai óvodákból már ismerhetünk. Az osztályok 22-26 fővel működnek, melynek 1/3-a elsős, 1/3-a másodikos és 1/3-a harmadikos. A tantestület erősen megosztott a rendszer használatában. Jelenleg 12 „alsó tagozatos” JÜL osztály működik az iskolában. A „felső tagozat” 4-6. osztályig a nálunk is alkalmazott homogén korosztályú osztályokba jár.
Berlinben 114 iskolában folyik hasonló oktatás, 19-ben párhuzamosan mindkét módszert alkalmazzák. A középiskolai oktatás a 7-10. osztályig tart. Segítőm, Frau Czimmermann, már 25 évvel ezelőtt, a délszláv háború idején, kezdte a menekült gyerekek „betagosítását” a német iskolarendszerbe. E tapasztalat miatt jelenlegi iskolája nagyon örült 2 évvel ezelőtti megjelenésének. A tanárnő javasolta, hogy az újonnan érkező gyerekeket, akik sem európai kultúrával, sem német nyelvismerettel nem rendelkeznek, egy külön osztályba (temporére) irányítsák, ahol a tanárnő vezetésével ismerkedhetnek meg az alapvető szokásokkal, magatartási formákkal és a német nyelvvel. Csoportjában hat évestől kilenc éves korig tanulhatnak a menekült gyerekek. A tanárnő magyarországi tanítói végzettségét csak részben fogadta el a német állam, tehát helyben ismét elvégezte a tanítói szakot technika és földrajz szakkollégiummal, majd a német mint idegen nyelv szakot, mellyel más anyanyelvűeknek taníthat németet.
A menekültek számának növekedésével az iskolának szüksége volt egy Willkommesklasse nyitására is, ahol a kilenc évesnél idősebb, de még az alapfokú oktatásba tartozó menekült gyerekeket tanítják az európai szokásokra, német nyelvre, írásra és olvasásra. Ezek az osztályok nagyon színesek. A csoportlétszám gyakran változik. Újabb tanulók érkeznek a csoportba illetve hagyják el azt például azért, mert a gyereket és családját kiutasítják az országból. Ezeknek az osztályoknak az elsődleges feladata a toleranciára való nevelés, hiszen gyakori, hogy az iskolában olyanokkal kell együttműködni a gyerekeknek, akikkel hazájukban szüleik harcban állnak. A szülőknek együtt kell működniük az iskolával, mert kiutasítás vár azokra a családokra, akik iskoláskorú gyerekeiket nem taníttatják. Ebből is adódnak konfliktusok a családban, gondoljuk el, hogy a gyerek többet tud a szüleinél. A hospitálásom alkalmával a temporére osztályt látogattam, ahol jelenleg 9 gyerek ismerkedik a német nyelvvel és szokásokkal. 2 kislány, akik farszi nyelvűek Irakból és Pakisztánból menekültek. A 7 fiú közül egy moldáv, hat arab Szíriából és Irakból. Ketten szeptember óta járnak az osztályba, heten április 16-án érkeztek.
Az iskolától novemberben elvették a különálló tornatermet, melyben 150 menekültet helyeztek el. Innen 4 gyerek járt a csoportunkba. (Az egyikük családja úgy döntött, hogy a tanítás végével visszamennek Irakba.) Az iskolai életet is a menekültek szigorú napirendjéhez igazítottuk (ételosztás). A többi gyerek menekült otthonban vagy ideiglenes szállón illetve egy család bérlakásban élt látogatásom idején. Az iskolában a 9 évesnél idősebb menekült gyerekeket az idén alapított Willkommen Klasse-ba irányították, ahol jelenleg egy archeológus doktor tanítja a fiatalokat a betűvetésre, német nyelvre és az európai kultúrára.
Minden kollégának el kellene mennie egy ilyen fantasztikus tanulmányútra, hogy elhelyezhesse önmagát és iskoláját a világ oktatási rendszerében, nyitott tudjon lenni változásokra, javaslatot tudjon tenni változtatásokra. Az önálló tapasztalatszerzés nagyon hatékony módszere az önképzésnek. Az Erasmus+ célkitűzéseit megismerve célzott kérdéseket tudtam megfogalmazni a befogadó intézmény munkatársának. A tanulmányút rávilágított arra, hogy nemcsak magas szintű pedagógiai ismeretekkel kell rendelkeznie egy tanárnak, hanem empátiával, szociális érzékenységgel is. Nagyon sokat tanultam a tolerancia terén kollégámtól. Olyan rezdüléseket vett észre és értelmezett a csoporton belül, melyeket én észre sem vettem.
A Willkommensklasse tanári kihívás minden pedagógusnak. Csak alapos kulturális háttér ismeretével szabad belefogni az integrálásba. Meglepő volt a nyelvtanulás gyors sikere. A gyerekek 3 hónap alatt képesek voltak német mondatokat alkotni és szavakat betűzni. Motiváltabbak voltak környezetüknél.
A magyar diaszpórában élőkkel való beszélgetésnél a német és a magyar oktatási rendszeren kívül a bolgár oktatással is módom volt megismerkedni. Ez is szélesítette ismereteimet. Berlin tartományi jogú város iskolarendszerében az alap és a középfokú oktatás ingyenes. Az „alsó tagozat” 3 éves és két alapvető módon szerveződik, vagy JÜL, vagyis heterogén osztályokat hoznak létre a 6-9 évesek között, ekkor az osztálynak valamilyen közös nevet adnak (oroszlán, hegy stb.) vagy a JABEL, vagyis homogén korosztályú, nálunk is ismert felosztás szerint tanulnak. A felső tagozaton csak JABEL osztályok vannak. 7-10-ig tart a középiskola, sokban azok közül alapfokú szakmai ismeretet is kapnak a diákok. Nagyon jónak tartottam a speciális képességű (SNI-s és BTMN-es) gyerekeknek fenntartott iskolatípust. Ezekben az iskolákban 4-10-ig oktatják a gyerekeket, egy traumával kevesebb, mert nincs középiskolai felvételi, illetve a tankötelezettség végéig szakmát is tanulnak a tanulók egy olyan környezetben, amelyet már megszoktak.
Az iskolák szabadon választhatják meg pedagógiai programjukat, arculatukat, de az országos tantervet be kell tartaniuk. Céljuk, hogy minél több diáknak és családnak nyerjék el a tetszését. Ez az ösztönző megújulásra serkent. Az iskolákban lenyűgözött a tárgyi és személyi feltételek magas színvonala. Mindenhol volt digitális tábla. Bár sok helyen a számítógéppark elavult és lassú volt. Az osztálytermek számítógépeit a gyerekek is használhatták, napköziben pl. 15 perc jutott minden gyereknek. Mobiltelefon használatát az órán nem tapasztaltam. Kevés tankönyvük van a gyerekeknek. A tananyag mindig befejezhető. A JÜL osztályokban egy témát 3 szinten beszélnek és dolgoznak fel a gyerekek.
A pedagógusok kormegoszlása sokkal kiegyensúlyozottabb a hazainál. Sok fiatal pedagógussal találkoztam, de sok 60 év feletti kolléga is dolgozik a tantestületekben. Hiányszakos, mint nálunk, a középiskolai informatika- és a reálszakos. 15 éve felfüggesztették az állami hivatalnok státuszt a pedagógusoknál, így akár 1000 € különbség is lehet a fizetések között. A magasabb besorolást vizsgával lehetett elérni.
Éreztem az iskola működésén, hogy a fő cél az, hogy a gyerekek és a kollégák is szeressenek iskolába járni. A diákok saját haladási sebességükkel érhessék el a lehető legtöbb eredményt. Az iskolákban inkább a gyakorlatias szemlélet uralkodik, mint az elméleti. Az intézményekben ritkán van csengő. Az OWG-ben 10.45-kor nagyszünetről csengetnek be. A többi időt a pedagógus osztja be, kb. 45 perces időtartamokra, de ha a feladat megkívánja, akkor hosszabb időt is tölthetnek a megoldással. Nincs időbeli kötöttség. Új feladat kezdetét vagy végét, illetve a fegyelmezést mindenhol egy kedves hangú eszköz (cintányéros maci, kis dob, játékharkály stb.) jelezte.
A temporére osztályban minden napot ráhangolással kezdtünk. Órarend itt nincs, de napirend van, melyet kis képes ábrákkal reggel a táblára kitettünk. Ha végeztek valamelyikkel, akkor jutalomként az egyik gyerek levehette azt. A nagyszünethez alkalmazkodtunk mi is. A hetirendben volt muzsika, rajz, matematika és írás, betűzés és sport. Más osztályokban, ezenfelül, volt iszlám- és angolóra is. Lehetett napközit is választani, azoknak a tanulóknak 16 óráig tartott a tanítás ugyanúgy, mint az egésznapos iskolába járóknak.
Az OWG-be többnyire török nemzetiségű gyerekek járnak. A tanárok között és a titkárságon is vannak török anyanyelvűek. A szülők számára biztosítottak egy kis külön helyiséget, melyet teaházként használnak, ahol megbeszélhetik gondjaikat. A szülők szabadon járhatnak be az iskolába. Kolléganőmnek más módja nem is nagyon lett volna a kapcsolattartásra, sokszor a gyerekek „fordítottak” a felnőttek közötti párbeszédben. A tanárnő a szülőket is „tanítja”. A Montessori (Clara Grünwald Grundschule) iskolában 9 tanítási órájuk volt a gyerekeknek 8.15-től 16.20-ig. Ezek között sok volt a szünet és a művészetek óra. A gyerekek szerint nem nehéz az iskola. A speciális (Adolf-Reichwein-Schule Sonderpädagogisches Förderzentrum) oktatást igénylő gyerekek iskolájában kicsit több „házi feladattal” találkoztam, melynek a célja inkább az volt, hogy a családok többet foglalkozzanak sérült gyermekükkel. A házi feladat minimális volt mindhárom iskolában a magyar rendszerhez képest.
A kolléganőm a városnéző programokat úgy állította össze, hogy azok elsősorban a vállalt projektet szolgálják. Így jutottam el egy közösségi parkba, ahol a „lefoglalt” parkot ökoszisztémaként kezelik. Megnézhettem a jövő játszóterét a Game Science Centrumban. A többi időt a projekt végrehajtásával töltöttük.
Braxátor Marianna írása
Vidám tanár 