Süsü

Ezzel a játékkal nagyon dinamikusan tudunk kezdeni egy órát, és közben a kezdetben zajos csoportot is halk, nyugodt munkavégzésre hangoljuk.

Különösebb előkészületre nincs szükség, de legyen nálunk annyi sál, hogy mindenkinek a szemét be tudjuk kötni. (Ezért is jó télen játszani, amikor a gyerekek saját sálait is használhatjuk.)

A játék menete:

1. A teremben egy nagyobb teret alakítunk ki, ahol a tanulók biztonságosan mozoghatnak. Itt állnak fel bekötött szemmel.
2. Ismertetjük a szabályt: Óvatosan mozogva, előrenyújtott kézzel meg kell találnunk egyik (mindegy, melyik) osztálytársunkat. Amikor megtaláljuk őt, kezünket összecsapva ennyit mondunk: “Süsü”. Van azonban egy olyan tanuló, akit hiába köszöntenek a többiek tenyérösszecsapással és a “Süsü” szóval, nem fog válaszolni. Sőt, aki vele fut össze, az szintén elnémul, tehát a későbbiekben ő sem fog megszólalni, amikor valakivel összetapsol, azaz nem mondja, hogy “Süsü”.
3. A tanár kijelöli a “néma” tanulót úgy, hogy a vállára teszi kezét, és elkezdődik a játék.
4. Egyre szaporodik azoknak a száma, akik nem szólalhatnak meg a találkozásokkor, így egyre kisebb a játék zaja.

A végére elcsendesedett játék különleges élmény a gyerekek számára, és jó alapot nyújt a következő, már komoly munkához.

A játékot először Dávid Imre “Jó szóval oktasd…” című könyvében olvastam.